Korond földrajzi fekvése

Korond (románul Corund): erdélyi falu a mai Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja. Atyha, Kalonda, Pálpataka és Fenyőkút települések tartoznak hozzá.

Korond nagyközség, a Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak a nyugati lábánál elterülő fensík határán, a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik. Hargita megye közép-nyugati reszén terül el. A szűkebb tájegység neve Sóvidék, amely magába foglalja Korond és Parajd községeket, és Szováta várost. 

Korond helytörténete

1332-ben Kurnud alakban említik először a Pápai tizedjegyzékben. A hagyomány szerint a falu először a Korondi-hegyen a Szállás nevű határrészen feküdt. Temploma 1568-ban az unitáriusoké lett és csak 1720-ban adták vissza a katolikusoknak. 1910-ben 3752, túlnyomóan magyar lakosa volt. 1992-ben 5097 lakosából, 4629 magyar, 455 cigány, 13 román volt.

A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajd járásához tartozott. 1831-ben a Firtos várához közeli Táborhelyen, a Keselyű-tető és Péter-hegy közötti kb. harminc lépés átmérőjű területen jelentős aranyérmelelet került elő. Az érmék a 7. századból valók, a bizánci császárok pénzei. Feltételezések szerint a Küküllő térségében ekkor avar központ létezett. Az avar közösségek 631-635 között fejlődtek, majd a szlávok elől a Nagy Alföldre húzódtak.

A korondi fazekasság

A korondi fazekas központ híre mára már nemcsak a megye, hanem az országhatárokon is ismert. Az ország egyetlen helységében sem dolgozik annyi agyagot formáló és díszítő fazekas, mint Korondon. Ezen túl a fazekas központ történeti szempontból is figyelemre méltó. A gazdasági-társadalmi fejlődés hatására, amely minden típusú mesterséget kimozdított hagyományos kereteiből és társadalmi rendeltetéséből, a korondi fazekasság sorsa kedvezően alakult.

A korondi fazekasság története

Korondon a fazekasságnak ősi hagyományai vannak, sokan Európa egyik legjelentősebb fazekas központjának tartják. A fazekasság a középkortól nőtt iparággá. 

Az első írásos adat a fazekasságról 1613-ból származik, amikor az udvarhelyi fazekas céh kontárkodással vádolja a korondiakat. Az udvarhelyi mesterembereket rendelet védett, így Korond szorult helyzetbe került. I. Rákóczi György 1643-ban, majd Apafi Mihály 1682-ben rendelettel oltalmazza a székelyudvarhelyi fazekasság termékeit, a korondi s Korond környéki falvak fazekasainak ún. "kontártermékei" ellen.

A korondi taplászat története

A taplófeldolgozás az egyetlen olyan népi mesterség, amelynek pontosan ismerjük a keletkezési körülményeit. Írott feljegyzések tanúsítják, hogy a XIX. század hetvenes éveiben Borszéki Lina tanítónő honosította meg Udvarhelyen és környékén. 

Az Erdélyi Szótörténeti tát IV. Kötetében megtaláljuk már 1595-ben a taplógomba feljegyzését: taplógomba (Fomes fomentarius) néven. A magyar nyelv történeti etimológiai szótárában 1395-ben említik először taplow formában. A taplóból készült tűzgyújtó eszközt viszont 1506-ban emlitik legelőször.

További cikkeink...